Néptánctábor a Mikes-kastélyban - 2025-08-04

Ha Zabola, akkor minden néptáncosnak a Népzene és Néptánctábor jut eszébe, mely minden évben a nyári szünet második felében kerül megrendezésre. Idén, 2025-ben augusztus 4–10-e között megrendezett tizenkettedik Zabolai Népzene- és Néptánctábort tudhatjuk a hátunk mögött. A táborba nemcsak országunkban szétszórt településekről érkeztek táncosok, hanem Magyarországról, Németországból és Franciaországból is voltak vendégeink. Az idén különlegességként a haladó tánccsoport nem egy, hanem két táncrendet is elsajátíthatott. A hét első felében magyarszentbenedeki táncokat, a hét második felében pedig a szászcsávási cigánytánc fordulatos és büszke hangulatába kaptunk bevezetést. Oktatóink Tőkés Edit és Tőkés Csaba Zsolt, illetve Mátéfi Ágota és Fülöp Csaba voltak. Mindeközben a hét folyamán az ifjonc táncosok Stefán-Dobai Katalintól és Stefán Benczétől tanulhattak magyarlapádi táncokat és népi gyermekjátékokat. A közösség színes volt, és napról napra, fokozatosan kezdtük egyre jobban megismerni egymást. Meglepő volt látni minden korosztály képviselőit a táncparketten. Ezt a csodálatos hetet csak még izgalmasabbá és érdekesebbé tették a táncházak, melyek minden este megrendezésre kerültek különböző helyszíneken, mint például a zabolai kultúrházban, a Mikes- kastélyban, a Csángó Néprajzi Múzeumban és a Thury-Bányai kúriában, Székelytamásfalván. A zenei kíséretet, segítséget és jó hangulatot a Finom zenekar, illetve a Katlan zenekar biztosította. A hét folyamán minden délelőtt kézműves foglalkozásokkal várták a kisebb korosztályokat. Elképesztő élmény volt olyan emberek között tölteni ezt a hetet, akik szívüket-lelküket a táncnak és a népzenének szentelik. Aki jelen volt nem szomorkodhatott, hiszen mindig került egy új, baráti arc, aki örömmel és nyitott szívvel köszönt oda, és tette fel a kérdést: „Hogy vagy?'' A hét minden napján a délelőtti próbák után küküllő- és marosmenti népdalokat tanulhattunk Nyitrai Mariannától. Még a hosszú séták sem jelenthettek akadályt abban, hogy közösséggé formálódjunk és jól érezzük magunkat. Öröm volt látni az odaadást az embereken, a táncosokon, szívvel-lélekkel beleadva mindent abba, amit csinálnak, köztük olyanok is, akik nem először vesznek részt/vettek részt ezen a táboron. Több olyan ember is eljött, akinek ez már a harmadik, a negyedik vagy éppen a tizenkettedik Zabolai Népzene és Néptánctábora volt. Esténként a táncházakban viccesebbnél viccesebb, érdekesebbnél érdekesebb beszélgetéseket folytathattunk egymással. Történeteket hallhattunk korábbi tánctáborokról, korábbi táncházakról, itt szövődött barátságokról. A hetet a szombat esti gálával koronáztuk meg, ahol minden résztvevő megmutathatta mit is tanult ezen a héten. Természetesen a fiatal táncosok kezdték az estét, és adták meg a mérvadó boldogságot és vidámságot, mely mindannyiunkat átjárt. Az azt követő rövid előadás pedig egy népdalcsokor volt, melyet azokból a népdalokból válogattunk össze, amelyeket a héten tanultunk. A népdaloktatáson résztvevő táncosok kiálltak egymás mellé, és a közönség előtt elénekelhették kedvenc, újonnan megszeretett népdalaikat. A továbbiakban a magyarszentbenedekiből és szászcsávási cigánytáncokból megtanult figuráinkat mutathattuk be a szülőknek, barátoknak, meghívottaknak. Utolsó nap fájó szívvel pakoltuk össze bőröndjeinket, és indultunk haza, azonban az ölelésekben, a búcsúzásokban volt egy vigasztaló mondat, kérdés, mely mindannyiunknak reményt adott és felvidított, hogy mégse legyen szomorú a búcsúzás: ,,De ugye jövőben is jöttök a táborba?"; -lehetett hallani, ahogy egymást kérdezgetik a táncosok. Szívmelengető érzés volt egy ilyen nagy és színes csapattal megtalálni a közös hangot a népzenén keresztül.

Továbbá szeretnénk köszönetet mondani Kovászna Megye Tanácsának és a Székely Mikó Kollégium szülői bizottságának, mivel támogatásuk nélkül nem vehettünk volna részt ebben a fergeteges táborban. Hálásak vagyunk mindenért.