SzMK-élmények

ÉLMÉNYEK ISKOLÁJA

2019. június 22-24.

Önismereti tréning. Izgalmas, hangzatos, gondoltam a tanév végén, elolvasva a táborról szóló rövid ismertetőt. Aztán jelentkezési űrlap töltögetése, de még micsoda űrlapé...! Hiszen olyan részletbemenő kérdések, pontos utasítások voltak benne, amelyek a tanévvégi álmodozó, a nyár illatától bódult diák fejében csak pillanatnyi zavart keltenek, hiszen utána megfeledkezik róluk. Az efféle kötelezettségek csak halkan csobogó vízfolyásként kanyarognak tova az új időszámítás kapujában.

Így eshetett meg, hogy az indulás napján bár szép számban, hátizsákkal, álmosan, viszont egyesek túracipővel, mások megfelelő felszerelés híján, de annál nagyobb lelkesedéssel szálltak buszra. Tudom, hogy ekkor nem csak a kísérőnk, hanem mindenki más is szépen sorra vette a társait, és már-már hallani lehetett, ahogy mindannyiónkban ugyanaz a gondolat fogalmazódik meg: nem is lesz olyan rossz ez az előttünk álló hétvégi semmittevés...

Azonban nem is tévedhettünk volna nagyobbat, hiszen ahogy megérkeztünk, a dolgok begyorsultak. Megjelent négy energikus, sportos, mosolygós tréner, név szerint: Lehel, Jocó, Jenci és Bea. Megtudtuk, hogy a mi kezünkben van az előttünk álló két és fél nap sorsa: elütni szeretnénk az időt, vagy kalandra vágyunk inkább? Természetesen az utóbbi mellett döntöttünk, egyértelműen, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy tudtuk, vagy akár csak sejtettük volna, hogy mi is vár ránk. Nem volt sok időnk töprengeni, és csábított az éjszakai sátorozás izgalma, valamint a sziklamászás-rappelezés páros is kecsegtető volt. S ilyenkor, mint tudjuk, a diák hallása erősen szelektív, s ezen örökérvényű megállapítás alól mi sem voltunk kivételek, hiszen mintegy fegyelmen kívül hagytuk a felelősségvállalás terhét, a ránk váró(leselkedő) túrát, és még sok más mindent is, első látásra szerelem-elv alapon mindenki a kétnapos vadonjárásra voksolt.

Ezután Jocóék azt kérték, oszoljunk csoportokra, hiszen 4 óra múlva indulunk. Így lettünk egyszeriben kajafelelősök, kellékesek vagy navigátorok, akik, miután felvérteződtek a pár óra alatt elsajátítható tudással, izgalomtól csillogó tekintettel, megfelelő túrbakanccsal és zsákkal, amely tele volt a két napra elegendő élelemmel, főzéshez, navigáláshoz, sátorépítéshez szükséges kellékekkel, valamint a minimális mennyiségű személyes holmival útnak indultunk. Az első párszáz méteren el is tévedtünk egy kicsit, Lehelék pedig nem győzték kivárni az alkalmat, amikor elbizonytalaníthatták az eleinte túlságosan is magabiztos navigátorokat.

Ahogy szerencsésen megérkeztünk az előre kiválasztott táborhelyre, rám és csapatomra irányult minden figyelem, hiszen sátorfelelősekként alvóhelyet kellett biztosítanunk magunk és társaink számára. Első nekifutásra az egy és fél óra nem is olyan rossz teljesítmény két sátor felhúzásához. Segítséggel. Hiszen Lehelék, bár elmondásuk szerint minden icurka-picurka segítséggel is szabályt szegtek, épp ez által váltak cinkosainkká, társainkká. Felnéztünk rájuk, és csak úgy szívtuk magunkba a tudást, észrevétlenül, lépésről-lépésre engedve fel az új közösségben. Telefonok híján teljesen egymásra voltunk utalva, a szó legjobb értelmében. Láttuk egymást, a hibákkal, amik kijavítására végre volt idő, a félelmekkel, amiket együtt küzdöttünk le, a fáradtsággal és nyűgösséggel, amit a kétnapnyi, a tábor egy kilométeres körzetében megtett túra alatt szedtünk magunkra. De megtanultunk csomót kötni, őrködtünk egy darab zseblámpával ez éjszaka közepén, nem fürödtünk, magunkra főzünk, felderítettünk, számtalanszor eltévedtünk, zabkását főztünk mentateával, lekváros kenyeret és Kinder csokit ebédeltünk, egy patak felett kifeszített kötélen sétáltunk, mi is kicsit erdőjárók voltunk, mint a tündéri trénereink. Táskát cseréltünk, vizet kunyeráltunk, még párszor eltévedtünk, visszacseréltük a táskákat, a céltalan útnak valahogy mindig adtunk valami értelmet, amikor megérkeztünk, tudtuk, hogy újra menni és menni kell. Egészen addig, amíg meg nem érkezünk önmagunkhoz. Addig kell menni, amíg az addig egy lépcsőtől is ódzkodó társunk megpróbálja megmászni a sziklát, addig kell menni, amíg le nem győzzük az összes félelmünket, minden kétségünket, amíg tiszták és nyugodtak nem leszünk. És addig kell megállás nélkül menetelnünk, amíg az itten és moston kívül nincs már semmi, amíg meg nem látjuk, hogy végig jött mellettünk még 18 másik, ugyanolyan koszos és fáradt, de mosolygó valaki.

Amikor megírtuk a himnuszt és már alig láttunk a fáradtságtól, visszaindultunk. Aztán ebédeltünk, elpakoltunk, tusoltunk, visszacsomagoltunk a saját táskáinkba. Készen álltunk a hazaútra.

És az angol szavak, amik az elején idegennek, fennköltnek tűntek a pavilonban a táblán, valahogy valósággá nőtték ki magukat, amíg odavoltunk. Önazonosság. Könyörület. Kiválóság. Befogadás és változatosság. Amikor megvolt a végső kiértékelő, és agyonölelgettük egymást, tudtam, hogy Lehelnek abban is igaza lesz, hogy nem is sejtjük, mit kaptunk ettől a két és fél naptól, nem érthetjük, még nem. Majd később. Én most, visszagondolva döbbentem rá, és kicsit gombócot érzek a torkomban, mert megéreztem, hogy mekkora felelősség az a tudás (az az apró itt és most), amit azóta kicsit mindig magammal hordok. Persze, nem olyan nehéz, mint a túrazsákom, de akkor is. Ugyanakkor csak remélni tudom, hogy abból az egy itt és mostból jut majd az összes többibe egy darabka, örökre.

Kovács Petra,

XI. B.

„A szovátai Élménytábor egy meghatározó pont volt az életemben; megtanultam, hogy ha a komfortzónámon kívül eső dolgot csinálok, a végén annál nagyobb az öröm és az elismerés saját magammal szemben”          Szilágyi Dorka, XII. B.

„Számomra a legizgalmasabb rész a sziklamászás volt, mert ennek során sikerült erősíteni a kitartásomat, az empátiámat. Sokat tanultam az alatt a két és fél nap alatt magamról. Igazán élménytáborban vehettem részt, …., a segítségével feszegetni tudtam a határaimat, új szintre léptem az önismeretben.”             Péter Brigitta, XII. B.

A programot támogatta a Bethlen Gábor Alapkezelő “A magyar kultúráért és oktatásért” című 2019. évi MKO-RO-1-2019/1-000195 számú pályázata.

Támogatóink:

SC OREX SRL;  SC BERTIS SRL

Membrii echipei