Az iskola szerepe a tehetséggondozásban

Mi a tehetség? – a tehetség fogalmi megközelítései:

„A tehetség olyasmi, amit feltalálunk, és nem felfedezünk. Az, aminek egyik vagy másik társadalom akarja, hogy legyen, és ezért az egyes társadalmak igénye szerint időről időre változik a fogalom. Ha a tehetség definíciója használható, akkor ez kedvező következményekkel jár mind a társadalom, mind az egyén számára. Ha a definíció nem eléggé hasznavehető, akkor értékes tehetségek vesznek el, és kevéssé értékeseknek jut a támogatás, bátorítás. Ezért fontos megértenünk, hogy mit jelent számunkra és mások számára a tehetség fogalma.” (Sternberg és Davidson, 1990).

Többen a tehetséget az intelligenciával azonosítják. Ők azt feltételezik, hogy a tehetségesek azok, akik a legnagyobb százalékot érik el az intelligencia-tesztekben. Ugyanakkor gyakorlati tény, hogy nem mindig a legintelligensebb gyerekekből lesznek a legnagyobb tudósok, hanem a környezeti tényezők, motivációjuk, kitartásuk és egyéb személyiségjegyeik is jelentősen befolyásolják további pályájukat. (Lewis Terman, 1926).

Howard Gardner 1983-ban írt tanulmányában arra a következtetésre jut, hogy nincs egy mindent átfogó intelligencia, mivel annak számos különböző megjelenési formája van. Szerinte az egyes intelligenciák különállóak és függetlenek a többiektől. Annak ellenére, hogy ezek az intelligenciák különállóak, valamifajta kölcsönhatásban állnak egymással, hiszen egy-egy probléma megoldásában egyszerre többet kell mozgósítanunk. Az egyes intelligenciák egymástól eltérő fejlettséget mutatnak, és az egyes területeken megjelenő képességek nem utalnak semekkora mértékben a más területen mutatott képességekre. Gardner neuropszihológiai modelljében az alábbi intelligenciafajtákat különbözteti meg:

• nyelvi
• zenei

• logikai-matematikai

• téri

• testi-kinesztetikus

• interperszonális

• intraperszonális

Szerinte a tehetség veleszületett képességektől a megfelelő támogató környezettel való interakció folytán alakul ki.

Átlag feletti képességek:

• magas szintű elvont gondolkodás

• jó memória és beszédkészség

• kiváló matematikai, logikai speciális képességek

• lényegtelen és lényeges szétválasztásának képessége

• gyors, pontos, szelektív információ-feldolgozás képessége

• kritikus, független gondolkodás

• bizonyos területeken nagy ismerethalmaz

Kreativítás (ötletesség):

• gördülékeny, eredeti gondolkodás

• ötletgazdag

• fogékony az újra

• kíváncsi

• ki tud zökkeni a konvenciókból

• van humorérzéke

• szellemi merészség, játékosság

Feladatelkötelezettség (motiváció)

• elmélyült érdeklődés, lelkesedés

• kitartás, állhatatottság, önállóság

• belső motiváció, tudásvágy

• önbizalom, hit a saját teljesítőképességben

• magas célokat tart szem előtt

• kockázatvállalásra kész

A környezeti triász a családot, az iskolát és a kortárscsoportot is magában foglalja, tehát mindazokat a fő szociális területeket, amelyben a gyermek felnő. Ezek a triász-elemek lényegében társadalmi pillérként funkcionálnak, s szerepük a személyi triász (képesség – kreativítás – motiváció) fejlődéséhez szükséges feltételek biztosítása.

Az iskolai tehetséggondozásról

Már el is érkeztünk a tehetségfejlesztés egyik legfontosabb terepéhez: az iskolához. Ennek keretében pedig kiemelkedő szerepe van a közoktatásnak. A tehetség időbeni felderítése, alapozó fejlesztése, versenyeken való megmérettetése általában az iskolára hárul. A hatékony tehetségfejlesztéshez természetesen elengedhetetlen, hogy az iskolai oktatás-nevelés színvonala általában is magas szintű legyen, ez adja az alapokat a szunnyadó tehetségek megtalálásához és sikeres fejlesztéséhez. Emiatt a legjobb tanulmányi és versenyeredményeket felmutató diákok nagy része az ún. elitiskolákhoz kötődik. Sajnos a törvényes keretek Romániában a tömegoktatásról szólnak, nagyon kevés lehetőséget és hozzárendelt emberi és pénzügyi erőforrást biztosítva az iskolai tehetséggondozásnak. Léteznek ugyan hivatalosan kijelölt tehetséggondozó régiók, de ezt a lehetőséget elsősorban a régió központja használja ki. Így például: Kovászna megye a Szeben központú tehetséggondozó régióhoz tartozik, ám gyakorlatilag kivitelezhetetlen a távolságok és nyelvi akadályok okán is, hogy a háromszéki magyar ajkú diák hétvégenként Szebenben vegyen részt tehetségfejlesztő tevékenységeken. Így nem marad más út azon iskolák számára, amelyek fontosnak tartják a tehetséggondozást, mint az, hogy nagyrészt társadalmi munkában végezzék a tehetségfejlesztő tevékenységeket. Ehhez elsősorban az ügynek elkötelezett, ugyanakkor nagy szakmai tudással rendelkező, tehetséges pedagógusokra van szükség, és nem utolsó sorban jó képességű, szorgalmas, jól motivált, céltudatos diákokra.

Engedtessék meg, hogy a továbbiakban elsősorban a Székely Mikó Kollégium tehetséggondozó gyakorlatát és tapasztalatait osszam meg Önökkel.

Tehetséggondozó hitvallásunkat talán egy Mécs László idézettel tudnám kifejezni:

„A vadócba rózsát oltok,

Hogy szebb legyen a föld.”

Elöljáróban szeretném elmondani, hogy a Székely Mikó Kollégiumban fél évszázados hagyományai vannak a néptáncoktatásnak és a kórusmuzsikának. Tehát a tánc- és a zenei tehetséggondozást is felvállaltuk. Ugyanakkor a szorosan a tantárgyakhoz: magyar irodalom, angol és német nyelv, matematika, fizika, kémia, biológia, informatika, technológia és társadalomtudományokhoz kötődő tehetséggondozói tevékenységek lehetséges formáit is fölkaroltuk. Így tehetséggondozó szakköröket, táborokat szervezünk, versenyeztetjük tehetséges diákjainkat. A romániai hagyományos tantárgyversenyek (olimpiák) minden szakaszán tömegesen vesznek részt diákjaink. Ugyanakkor bekapcsolódunk nagyon sok magyarországi versenybe, vetélkedőbe, ahol sok esetben visszhangos sikereket érnek el a mikós diákok. Úgy gondoljuk, hogy a magyar anyanyelvünk nyújtotta előnyünk kihasználásával, Románia és Magyarország tudományos életének áramkörébe is bekapcsolva tehetséges diákjainkat, sok lehetőséget adunk számukra tehetségük kibontakoztatására, másrészt pedig valljuk, hogy magyarként egy kulturális nemzetet alkotunk határon innen és túl, és ennek a tudományos életben és a tehetséggondozásban is meg kell nyilvánulnia. Csak címszavakban említem azokat a magyarországi versenyeket, vetélkedőket, melyeknek döntőire rendszeresen kerültek be diákjaink az elmúlt két évtizedben:

• magyar nyelv és irodalomból:           -Nemzetközi magyar irodalmi verseny

• matematikából:                               -Zrínyi Ilona matematikaverseny

- Gordiusz matematikaverseny

-Nemzetközi magyar matematikaverseny

• fizikából:                                           -Öveges József fizikaverseny

-Vermes Miklós fizikaverseny

• kémiából:                                           -Hevesy György kémiaverseny

• biológiából:                                         -Kitaibel Pál bilógiaverseny

• informatikából:                                   -Nemes Tihamér programozási verseny

Ahhoz, hogy a Székely Mikó Kollégiumban végzett tehetséggondozás eredményeiről, a régióban elfoglalt helyéről, súlyáról képet alkothassunk, figyelembe kell vennünk a tényt, hogy a mikósok 6,1%-ban vettek részt a tantárgyversenyek megyei szakaszán, 18,7%-ban az országoson és 24% az iskolánkból kikerült díjazottak részaránya.

Ugyanakkor a 2008-2009-es tanévben a fizikaolimpia országos szakaszán elért csúcsteljesítménye, valamint több utólagos válogató vizsga eredménye alapján Szerző Péter XII-es diákunk bekerült a Nemzetközi Fizikaolimpián Romániát képviselő öttagú csapatba. A Mexikóban zajló világversenyről Szerző Péter aranyéremmel tért haza, hozzásegítve Romániát ahhoz, hogy az országok összpontszám szerinti versenyében megosztott harmadik helyen lehessen Oroszországgal és Tajvannal.

A továbbiakban engedtessék meg nekem, hogy tehetséggondozással is foglalkozó matematikatanárként külön is szóljak egy olyan matematikai tehetséggondozó műhelyről, amelyik immár két évtizede hatékonyan működik, és amelynek létrehozásában és fenntartásában a Székely Mikó Kollégium aktív szerepet vállalt. Bencze Mihály brassói matematikatanár kezdeményezésére a Székely Mikó Kollégium vállalta, hogy másfél évtizeden át házigazdája legyen annak, az egész Erdélyre kiterjedő, matematikaversenynek, amelyen a magyar tannyelvű vagy magyar tagozatú erdélyi középiskolák matematikából legjobb diákjai vesznek részt. Ez az Erdélyi Magyar Matematikaverseny nevű vetélkedő az utóbbi öt évben vándorversennyé vált: minden évben más – más erdélyi magyar tannyelvű középiskola szervezi. Ezen a versenyen válogatjuk ki azt az általában 60 tagú csapatot, amely Erdélyt képviseli a Nemzetközi Magyar Matematikaversenyen, 90 magyarországi, 35 felvidéki, 25 – 25 délvidéki illetve kárpátaljai diák mellett. Az Erdélyi Magyar Matematikaverseny ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy a magyar ajkú matematikatanárok időnként találkozzanak, szakma tapasztalataikat kicseréljék, bővítsék.

Szintén ezen alkalmakkor eredeti matematikafeladatok születnek, melyeket a versenyen tűzünk ki, és amelyek utóbb megoldásaikkal együtt szakfolyóiratokban, szakkönyvekben, gyűjteményekben is megjelennek, gazdagítván a világviszonylatban is magasan jegyzett magyar matematikai örökséget.

Az Erdélyi Magyar Matematikaversenyen általában 20-22 középiskola 190-200 diákja versenyez; és a döntőbe jutó, általában 60 tagú csapatnak 8-15%-a (tíz éves periódusban változó részaránnyal) éppen mikós diák.

Azok a volt mikós diákok, akik átlagon felüli adottságúak, tehetséggondozásban részesültek és eredményesen szerepeltek különböző versenyeken, az egyetem (vagy egyetemek) elvégzése után általában tudásukhoz méltó pályán vannak, megbecsült társadalmi státuszt vívtak ki maguknak: programozó informatikusok, mérnökök, egyetemi tanárok, orvosok, kutatók, multinacionális cégek vezető beosztású alkalmazottai, jól működő egyéni céggel rendelkező vállalkozók lettek.

Befejezésképpen azt szeretném mondani, hogy a tehetséggondozás bár sok-sok fáradozással, idő- és szellemi energiaráfordítással jár, nagy-nagy szakmai sikerélményt is jelenthet, pedagógusnak és diáknak egyaránt akkor, amikor az eredményei megmutatkoznak.

 

2011.május 06.