Székely Mikó Kollégium

Játszottunk, határtalanul… - 2011-09-16


Hivatkozások: Földi Zsuzsánna, Kovásch Orsolya, Tóth-Gödri Iringó, Forreiter Csilla-Éva

Szeptember tizenhatodikán, hajnali fél négykor a Székely Mikó Kollégium három diákja, Földi Zsuzsánna Boglárka, Kovasch Orsolya és Tóth Gödri Iringó Forreiter Csilla könyvtársnő kíséretében felkerekedett, hogy iskolájuk hírét elvigye Debrecenbe…

Az út nem volt rövid, de hála Csilla néni tanulságos történeteinek, nem unatkoztunk. Vidáman érkeztünk meg Magyarország második legnagyobb és legnépesebb városába, ahol jó szívvel fogadták a Határtalan játék elnevezésű honismereti és irodalmi vetélkedő legtávolabbról érkezett csapatát. A jelenlevők között volt szabadkai, nagyváradi, szatmári csapat, Magyarország városait többen is képviselték.

Az ünnepélyes megnyitó és több órányi érdekes ismerkedési játék után, lehetőségünk nyílt a Debreceni Református Kollégium színjátszó csoportjának előadásában megtekinteni A helység kalapácsa című Petőfi alkotást. Bár a nézők már ismerték a művet, hiszen része volt az előzőleg ismertetett, kötelezően elolvasandó anyagnak, sokan csak az előadást szemlélve éreztek rá a mű humorára.

A napot szállásunkon, a kerepestelepi fürdőben zártuk, ahol kipróbálhattuk a méltán híres, gyógyhatású termálvizet.

A verseny másnap reggel kezdődött, amikor a jelenlevő diákok három csapatot alkotva bizonyíthatták tudásukat, felkészültségüket. A feladatok az elolvasott művekre koncentráltak, ám ismereteinket nem szokványos formában tesztelték. Jeleneteket kellett bemutatnunk, versekből hiányzó szavakat kitalálnunk, párbeszédeket alkotnunk különböző művek szereplői között úgy, hogy azok kilétét a többiek kitalálhassák. Kreativitást igénylő, játékos feladatok voltak, melyek megoldása közben szórakoztunk, ismerkedtünk.

A verseny második része még érdekesebb volt, hiszen a várossal kapcsolatos legendákat, múltját ismertük meg. Megtudtuk például, hogy Debrecen főtere helyén egykor mocsár volt, hogy a város alatt hat atombunker van, megismertük a híres Arany Bika szálló és a Lícium fa történetét.

Az eredményhirdetés előtt még maradt fél órácskánk megkóstolni a házilag főzött fagyit, és szétnézni a város legnagyobb, háromszintes könyvesboltjában.

A záróünnepségen, mely a vendéglátó Tóth Árpád Gimnázium nemrég felújított könyvtárában zajlott, nem az elért eredményeken volt a hangsúly,  hanem lehetőségünk nyílt az olvasás által új barátokat szerezni, ismereteinket bővíteni, egy gazdag múltú várost megismerni.

Az estét finom vacsorával zártuk, megkóstolhattuk a helyi jellegzetességnek számító hortobágyi húsos palacsintát.

A vasárnap ismét utazással telt el, kissé fáradtan, de élményekkel tele tértünk haza. Nagyon jó volt egy ilyen, nem szokványos vetélkedőn részt venni, jó volt szombat este az erdélyi diákokkal népdalokat énekelni, érdekes volt megismerni Debrecent, megcsodálni az úszómedencés, ebédlős, kilátós, nagy olvasótermes, jól felszerelt Tóth Árpád Gimnáziumot. Nem utolsó sorban, jó volt megismerni sok olvasáskedvelő, nyitott, kedves embert, akiknek egy részét októberben viszontláthatjuk, hiszen a debreceni szervezők és néhány diák ellátogat városunkba, hogy itt is szervezzenek egy határtalan játékot.

 

fotók: Forreiter Demeter Albert

Tóth-Gödri Iringó

Szólj hozzá elsőként a témához!

(A hozzászóláshoz jelentkezz be!)