Mi leszel, ha nagy leszel? - 2015-04-11

Reggel fél hét, a Székely Mikó Kollégiummal szemben viszont már nagy a nyüzsgés. A XI. A osztály szállingózik fel a buszra, hogy célba vegye Marosvásárhely és Kolozsvár egyetemeit. Csomagommal a hátamon én is elfoglalom a helyemet, és már indulhatunk is.

Az első megálló Koronka, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, ahol a regisztráció után  az egyetem dísztermébe vezettek, és általános tudnivalókat mutatott be számunkra a Rektor úr. A tudományegyetem nyílt napjainak köszönhetően bepillanthattunk a tanintézmény termeibe is, ahol a különböző karok tanárai kiselőadást  tartottak számunkra. Ezután már siettünk is Marosvásárhely központjába, hogy egy ebéd után a színészek, rendezők, dramaturgok életébe is bepillanthassunk  a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen. Egy mosolygós néni – Ungvári-Zrínyi Ildikó  egyetemi tanár - fogadott bennünket, aki, mint kiderült, a Teatrológia szakon tanít, így ebből a világból adott nekünk egy szeletet. Neki köszönhetően megtudtuk, hogy bár egy dramaturg próbál a színfalak mögé rejtőzködni, óriási szerepe van egy színházi darab során. Ezután következett a körbevezetés, majd a kedves fogadtatásnak köszönhetően még a Nyomorultak című musical énekpróbáján is részt vehettünk, sőt kórustagként is kipróbálhattuk magunkat. A szerdai kaland következő helyszíne a Kolozsvári Állami Magyar Színház, ahol Roger Vitrac, Viktor, avagy a gyermekuralom című szürrealista drámáját tekinthettük meg, és ahonnan mindannyian ambivalens érzelmekkel távoztunk, hiszen nagyon provokatívan mutatta be mindennapjainkat.

Csütörtök reggel még álmos  szemekkel  értünk el a Babeș- Bolyai Tudományegyetem főépületébe, ahonnan kisebb csoportokban kutatta fel mindenki azt az egyetemet, amely iránt érdeklődött. Ebéd után az utolsó helyszínre vettük az irányt, Tordára, a sóbányába. Miután kissé megijesztettek, hogy aki megnyalta a falakat, gyomorproblémái lehetnek (vicc volt, persze), a bátrabbak a tavon csónakáztak, a többiek a gyönyörű bányát csodálták.

Szerintem mindnyájunk nevében mondhatom, hogy tartalmas két nap volt, és amellett, hogy egy kóstolót kaptunk az egyetemista életből, illetve osztályközösségünk is egy picivel jobban összerázódott, sokunkban erősödött meg a kérdésre a válasz, hogy mik leszünk, ha nagyok leszünk.